Egy évvel ezelőtt kislányunk született. Körülölelt a csoda: a gyermekvárás mindent új fénytörésben mutató misztériuma. Egyfajta megfigyelőként néztem, láttam, éreztem, ahogy a feleségem anyává válik. És olyan jó volt, hogy az őszi színek közben elhalványulnak, és beáll a tél. Ebben a fagyott világban az idő lelassult, a hétköznapok távolivá váltak, a létezésünk ünnepélyessé, emelkedetté lett. Réka átlépett egy másik dimenzióba, ahol csak ő meg a baba van a világon, ahol semmi más nem fontos többé, csak a beavatás.
Ő így emlékszik erre a két hónapra:
„Mondták, hogy beavatással kezdődik. Az is rémlik, hogy a beavatás nehéz, hogy főleg önmagaddal vívsz küzdelmet, és nem lehet megúszni. Felforgat, átlényegít. Ettől szép.
Mindezt hallottam, de a szavak súlyát nem éreztem, épp csak zárójelben megjegyeztem.
Ott ültem aztán valami éteri térben lebegve a kórházi ágy szélén, és néztem őt. Néztem minden nap, minden percben, fentek-lentek között libikókázva. Könnyek között, ezer kétséggel, leírhatatlanul boldogan.
Szóval beavatás.
Már tudom, soha nincs vége.
Médiummá oldódni a teremtésben – anyává születni. Karmikus kaland egy életen át.”
Magunk mögött hagytunk a nagyvárost, a tömeget, az információözönt. Filmre fotóztam a csendet, a várakozást, a babánk érkezését és azt, hogy megszületik egy anya, és az anyával egy család is.
Blessed Days – The Birth of a Mother
A year ago, our baby girl was born.
And with her arrival, something luminous surrounded us — the quiet miracle of expectation, the way waiting for a child bends light and shows the world in new colours.
I found myself becoming an observer. I watched, felt, and slowly understood how my wife was becoming a mother.
And it was beautiful — how the autumn hues softened, then disappeared, how winter arrived and wrapped everything in stillness. In that frozen world, time slowed. Ordinary days drifted far away. Our very existence seemed to take on a solemn, elevated quality.
Réka stepped into another dimension, a world where only she and the baby existed, where nothing mattered anymore except the initiation into this new life.
She remembers those two months like this:
“They told me it begins with initiation.
I also recall hearing that initiation is difficult —
that the struggle is mostly with yourself,
and that there is no way around it.
It turns everything upside down, transforms you.
That’s its beauty.
I had heard all this, but I didn’t feel the weight of the words; I only noted them in passing.
Then I found myself sitting on the edge of the hospital bed, floating in some ethereal space, just watching her.
Watching her every day, every minute,
swaying between highs and lows,
through tears, through a thousand doubts,
and feeling indescribably happy.
So yes — initiation.
I now know it never truly ends.
To dissolve into the act of creation —
to be born as a mother —
is a karmic adventure that lasts a lifetime.”
We left behind the city, the crowds, the flood of information.
I photographed the silence on film — the waiting, the arrival of our baby, the birth of a mother, and through her transformation, the birth of a family.
Áldott napok – egyetlen tekercs középformátumú filmen.
Kontaktfotó.
Blessed Days — captured on a single roll of medium format film.
A contact sheet.
• • •
Shot on medium format & 35mm Kodak film.
Dev/Scan: Carmencita Film Lab
© Gabor Muray Photography
Budapest
2015-2016
Music: Bon Iver – Beach Baby
© Bon Iver © Justin Vernon
http://boniver.org/store/uk
On our 5th anniversary / Öt év Veled.